Soha nem szerette őt. Soha. Csak azért vette feleségül, mert a szülei így akarták. Az apja gazdag és befolyásos ember volt, és a végrendelet szerint a fia csak akkor örökölhette a vagyont, ha „tisztességes lánnyal” köt házasságot. Engedelmeskedett. A pénzért. A hatalomért.
De a szívében egy csepp melegség sem volt. Csak harag, ingerültség, megvetés. Elhatározta: ha már kénytelen megnősülni, akkor eléri, hogy a felesége hagyja el először. Pokollá teszi az életét.
A férfi nyíltan megcsalta, nem is próbálta titkolni. Éjszakákra eltűnt. Nem biztosította számára az anyagiakat — sőt, inkább arra kényszerítette, hogy éjt nappallá téve dolgozzon: nappal az irodában, este mellékállásban.
Szavaival megalázta, sértegette, megtörte az akaratát. A nő lassan elsorvadt. Az állandó stressz és fáradtság tönkretette az egészségét, a gyerek iránti álma pedig szertefoszlott — nem tudott teherbe esni.
És akkor újfajta kegyetlenség kezdődött. A férfi őt hibáztatta a meddőségért, az arcába nevetett: „Még szülni sem tudsz – miféle feleség vagy te?”
😥 Miután a szeretőjével nyaralt, a férj úgy döntött, „ajándékot” vesz meddő feleségének — egy terhes babát. De a feleségnek is volt egy ajándéka számára 😱😥
Bement egy játékboltba, sokáig válogatott. A tekintete megakadt egy stílusos, terhes babán. Tökéletes volt. Finom arca, kifejező szemei és gömbölyű pocakja volt.
Elégedetten tartott hazafelé. Már előre élvezte a gúnyos megjegyzéseket: „még egy baba is képes teherbe esni, de te nem.” Élvezte minden egyes pillanatát annak, hogy fájdalmat okozhat annak a nőnek, aki bármit megtett volna érte. Biztos volt benne, hogy ezután a „meglepetés” után a felesége végleg elhagyja.
De amikor belépett a lakásba, megdermedt. A felesége ott állt az ajtóban. Az arcán gúnyos mosoly, a szemében hidegség és megvetés.
— Szia, drágám, miért jöttél? — a hangja nyugodt volt, de éles.
— A szeretett feleségemhez jöttem. Vártál rám?
— Ó, nagyon is vártalak. Van egy AJÁNDÉKOM számodra.
Amikor meglátta, mit készített neki a felesége, a férfi megrémült és térdre rogyva könyörgött bocsánatért — de már túl késő volt. A folytatás az első hozzászólásban 👇👇
A feleség papírokat nyújtott át neki. Elvette őket. Először nem értette, mik azok. Aztán elsápadt.
Válási papírok voltak a kezében. És még valami — a végrendelet másolata. Az apja mindentől megfosztotta: cégektől, házaktól, bankszámláktól — minden… az övé lett.
Az apa mindent megtudott. Valaki elmondta neki, hogyan bánt a fia a feleségével. Az öreg nem tűrte tovább. És választott — nem a saját fiát, hanem azt a nőt, akit a fia tönkre akart tenni, de nem tudott.
A férfi ott állt a babával a kezében. Az a jelenet, amit ő maga talált ki a megalázásra, most az ő megaláztatása lett.
A nő nyugodtan, határozottan nézett rá, és hozzátette:
— Én még anya leszek, de a gyermekemnek rendes apja lesz.
És anélkül, hogy visszanézett volna, elment.
