Bementem egy virágboltba, hogy csokrokat vegyek a feleségemnek és a lányomnak. Már kiválasztottam egyet, amikor észrevettem egy idős férfit a bejáratnál.
Régimódi ballonkabát, élére vasalt nadrág, cipő, a kabát alatt egyszerű ing.
Nem tűnt hajléktalannak. Egyszerűen csak szegény volt. De meglepően tiszta és méltóságteljes.
Egy fiatal eladónő odalépett az idős úrhoz. Rá sem nézett, már beszélni kezdett:
— Miért állsz itt, öreg? Zavarod a vevőket.
Az idős férfi nem vitatkozott, csak halkan mondta:
— Elnézést, kisasszony… Mennyibe kerül egy mimózaág?
A lány ingerülten válaszolt:
— Megőrültél? Látom, hogy nincs pénzed. Minek kérdezed?
Az öreg elővett a zsebéből három gyűrött tízest, és óvatosan megkérdezte:
— Talán harmincért akadna valami?
Az eladónő ránézett a pénzre, gúnyosan elmosolyodott, és kivett a kosárból egy majdnem élettelen mimózaágat – törött volt és fakó.
— Tessék, vidd. Tűnj el innen.
Az idős úr óvatosan átvette az ágat, majd elgondolkodva próbálta kiegyenesíteni. Ekkor láttam, ahogy egy könnycsepp gördült le az arcán, és olyan kétségbeesés tükröződött rajta, hogy elszorult a szívem.
Nagyon sajnáltam a szegény öreget, és úgy döntöttem, leckét adok a szemtelen, neveletlen eladónőnek.
Folytatás az első hozzászólásban 👇👇
Odaléptem az eladónőhöz, éreztem, ahogy elönt a harag:
— Tudja maga egyáltalán, mit csinál?
Csak megfordult és rám nézett, az arca elsápadt. Elhallgatott.
— Mennyibe kerül az egész kosár? — kérdeztem tőle.
— Tessék? Hát… talán úgy kétszáz euróba kerül — motyogta.
Elővettem a pénzt, odaadtam neki, elvettem a csokrokkal teli kosarat, és átnyújtottam az idős férfinak.
— Tessék, vigye csak. Megérdemli. Köszöntse fel a feleségét.
Az idős úr csak állt ott, nem hitt a szemének. Halkan elmosolyodott. A könnyei folytak, de még mindig a törött mimózaágat szorongatta.
— Jöjjön, menjünk együtt — javasoltam.
Bementünk a szomszédos boltba. Vettem egy tortát és egy üveg jó bort.
Az idős úr még mindig a csokrot tartotta a kezében.
— Nagypapa — mondtam neki —, ne aggódjon. Nekem van pénzem. Önnek pedig van egy szeretett felesége. Tegye boldoggá.
Bólintott, képtelen volt visszatartani a könnyeit.
— Negyvenöt éve vagyunk együtt… Beteg… De hogy mehettem volna virág nélkül a születésnapjára? Köszönöm neked, fiam…
