✈️A férjem első osztályú jegyeket vásárolt magának és az édesanyjának, míg én és a gyerekek a turista osztályon utaztunk. Azt mondta, hogy ő fizette a jegyeket, ezért neki kellene járnia a legjobb helyek. Nagyon bántott és szomorú voltam. A férjem még azt sem vette a fáradságot, hogy segítsen nekünk a csomagokkal. A szívem összetört, különösen amikor észrevettem, hogy az anyja pofátlanul mosolyog rám, miközben a fiával hideg italokat fogyasztanak. Ekkor döntöttem úgy, hogy kemény leckét adok neki, és nem bánom. 🤦♀️ A hozzászólásokban lévő linken elmondom, mit tettem 👇
Szeretnék megosztani egy kis történetet a férjemről. Ő egy munkamániás, mindig fáradt. Azt gondolja, hogy az ő munkája az élet legfontosabb dolga, és hogy valamilyen privilégiumokat ad neki. Megértem, sokat dolgozik, de anyának lenni sem könnyű.
Múlt hónapban a családját kellett meglátogatnunk az ünnepek alatt, egy lehetőség volt arra, hogy pihenjünk és együtt töltsünk időt. A férjem javasolta, hogy foglaljunk jegyeket. Nem tudtam, mi vár rám!
A repülőtéren, miközben a gyerekünkkel és a csomagokkal bajlódtam, úgy döntöttem, hogy megkérdezem a férjemet, hol vannak a helyeink. Túl elfoglalt volt a telefonjával ahhoz, hogy világos választ adjon.
Végül, egy ügyetlen mosollyal beismerte, hogy sikerült jegyeket venni magának és az édesanyjának az első osztályra, míg én és a gyerekek a turista osztályon maradtunk. Nem hittem a füleimnek! Miközben ők a helyük felé tartottak, már egy kis bosszúterv forgott a fejemben.
Miután leültünk, észrevettem, hogy a férjem és az édesanyja már pezsgőt isznak, miközben én alig próbáltam a kézipoggyászomat a felső csomagtartóba tenni.
Ekkor jutott eszembe, hogy nálam van a pénztárcája! Akkor rejtettem el a táskámba, amikor átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, és most készen álltam, hogy élvezzem a látványt.
Két órával később, miközben élveztem az uzsonnát a turista osztályon, észrevettem, hogy a férjem kétségbeesetten keres valamit a zsebeiben, rájövén, hogy eltűnt a pénztárcája. Nem tudtam megállni a mosolyt, amikor ő eljött hozzám, kétségbeesetten, hogy pénzt kérjen.
Úgy tettem, mintha pénzt keresnék a táskámban, és csak 20 dollárt ajánlottam neki. Emlékeztettem rá, hogy kérjen segítséget az édesanyjától. Igazán élveztem.
Szóval, utazók, emlékezzetek: ha a párotok próbál hátrahagyni titeket, egy kis igazságosság sokkal kellemesebbé teszi az utazást!
