A katonák nevetni kezdtek az új lányon, amikor azt mondta, hogy le tud fordítani egy fontos arab nyelvű dokumentumot. Biztosak voltak benne, hogy a lány csak magára akarja vonni a figyelmet, de néhány perccel később az újonc olyat tett, amitől mindenki teljesen ledöbbent 😳
Amikor Lulu először megjelent az alakulatnál, mindenki azonnal felé fordult.
A többi katona között a lány túlságosan szokatlanul nézett ki. A haja egy része fekete volt, néhány tincse élénk rózsaszín, az orrában és az ajkában kis fémkarikák látszottak, az egész testét pedig tetoválások borították.
De nem is igazán a külseje volt a különös. Szinte senkivel sem beszélt, és nagyon furcsán viselkedett.
Ebédnél külön ült, az edzések után elsőként ment vissza a körletbe, és ha valaki megpróbált szóba elegyedni vele, nem válaszolt.
Néhány nap múlva már suttogni kezdtek a háta mögött.
— Majd meglátjuk, meddig bírja itt.
— Neki inkább a pszichiátrián lenne a helye.
— Biztos összekeverte a hadsereget valami rockfesztivállal.
Néhányan szándékosan elsétáltak mellette, és megkérdezték, engedélyezték-e neki, hogy rózsaszín hajfestéket hozzon magával. Mások „alternatív csajnak” nevezték, és azon viccelődtek, hogy a parancsnokságnak hamarosan azt is ellenőriznie kell majd, hány kiló fémet hord a testén.
A lány mindent tökéletesen hallott, de soha nem válaszolt. És valamiért éppen ez bosszantotta a többieket még jobban.
Egy reggel a parancsnok váratlanul felsorakoztatta az egész egységet. Egy dossziéval a kezében lépett a katonák elé, és a szokásosnál sokkal komolyabbnak tűnt.
— Sürgős problémánk van — mondta. — Kaptunk egy arab nyelvű dokumentumot. A fordításra még ma szükség van. A dokumentumot nem lehet civil szakértőkhöz elküldeni, nem lehet lefényképezni és nem lehet feltölteni az internetre. Ezért csak egyszer kérdezem meg: van köztetek valaki, aki tényleg tud arabul?
Néhány másodpercig mindenki hallgatott.
A parancsnok végignézett a soron.
— Senki?
A katonák egymásra néztek, és rázni kezdték a fejüket.
Ekkor a sor legvégéről nyugodt női hang hallatszott:
— Én tudok.
Mindenki egyszerre fordult hátra.
Pont az a fekete-rózsaszín hajú lány lépett előre.
Először valaki halkan felnevetett, néhány másodperc múlva pedig már többen is nevettek.
— Te ezt komolyan mondod?
— Velünk a saját nyelvünkön szinte senkivel sem beszél, de arabul tud.
— Mindjárt kiderül, hogy csak hallott két arab dalt.
Az egyik katona még elég hangosan hozzá is tette:
— Parancsnok, ne adja oda a dokumentumot ennek az alternatív lánynak. Honnan tudjuk, hogy egyáltalán meg lehet-e benne bízni?
A soron újra végigfutott a nevetés. A lány csak a parancsnokra nézett. Aztán olyat tett, amitől az összes katona teljesen megdöbbent 😳😱 A történet folytatása az első hozzászólásban található 👇👇
— Megkaphatom a dokumentumot?
A parancsnok néhány másodpercig figyelte az arcát, majd kinyitotta a dossziét, és átnyújtott neki néhány lapot.
Mindenki arra számított, hogy most zavarba jön. De egészen más történt.
A lány ránézett az első oldalra, és szinte azonnal hangosan olvasni kezdte a szöveget arabul.
Olyan nyugodtan és magabiztosan, mintha az lenne az anyanyelve. A nevetés fokozatosan elhalt.
Ezután fogott egy ceruzát, és soronként kezdte fordítani a dokumentumot. Időnként megállt, és elmagyarázta a parancsnoknak, hogy bizonyos szavakat itt nem a szokásos hétköznapi jelentésükben használnak.
Néhány perc múlva a parancsnok arckifejezése hirtelen megváltozott. Kihúzott egy másik lapot a dossziéból.
— Olvasd el még egyszer ezt a bekezdést.
A lány elolvasta. A parancsnok elsápadt.
Kiderült, hogy a dokumentummal együtt kapott előzetes fordítás súlyos hibát tartalmazott. Az egyik mondatot szinte az ellenkező értelemben fordították le, és ha ezt senki nem veszi észre, a parancsnokság teljesen félreérthette volna az egész üzenet jelentését.
Most már senki sem nevetett. A parancsnok lassan a lányra nézett.
— Hol tanultál meg ilyen jól arabul?
A lány egy pillanatig hallgatott, majd nyugodtan válaszolt:
— Az apám sok éven át fordítóként dolgozott. Amikor kicsi voltam, minden nap rákényszerített, hogy vele tanuljak. Akkoriban gyűlöltem ezeket az órákat.
A tekintetét a katonákra fordította, akik néhány perccel korábban még rajta gúnyolódtak.
— Aztán meghalt. Én pedig egyedül folytattam a nyelvtanulást.
A parancsnok becsukta a dossziét.
— Mától minden arab nyelvű dokumentum először hozzá kerül.
Az egyik katona zavartan megpróbált mosolyogni.
— Figyelj… mi csak vicceltünk.
A lány ránézett, és érkezése óta először ő is elmosolyodott.
— Semmi baj. Én is téves következtetést vontam le.
— Milyet?
Megigazította az ujját, eltakarva a tetoválását.
— Azt hittem, hogy a hadseregben először azt nézik meg, mire képes valaki, és csak utána ítélik meg a külseje alapján.
Ezek után senki sem tudott mit válaszolni neki.
