A nővérem megkért, hogy egy fotó alapján hímezzek egy inget. Három hétig éjszakákon át nem aludtam, hogy elkészüljön az ing. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen. Amikor a munkám elkészült, úgy döntöttem, személyesen adom át. A nővérem felpróbálta az inget, és el volt ragadtatva:
— Ez egyszerűen mestermű! Még jobb, mint a fotón. Mennyivel tartozom?
— Neked 80 dollár, — mondtam, figyelembe véve, hogy a munka legalább kétszer annyit ér.
— 80? Egy ingért? És még testvéri kedvezménnyel is?
— Látod, mennyi munka van benne.
— Maximum 20, — jelentette ki.
A türelmem elfogyott. Valamit tettem, ami véget vetett a rokoni kapcsolatoknak. Folytatás lent 👇👇👇
Egyszer az életem megváltozott egy nagymamám tanácsa miatt. Gyerekként megtanított hímezni, és ez a szenvedélyemmé vált. Tökéletesítettem a technikámat, de amikor egyetemre mentem, abbahagytam ezt a hobbit.
Az egyetem után kemény valóság várt rám: nem találtam munkát a szakterületemen. Pár évig eladóként dolgoztam, majd férjhez mentem, és kislányom születése után szülési szabadságra mentem.
Amikor a kislányom betöltötte az egy évet, sürgető szükségét éreztem a pénzügyi függetlenségnek. Egy babával szinte lehetetlen volt állandó munkát találni, így úgy döntöttem, visszatérek a hímzéshez, hogy egy kis kikapcsolódást találjak.
Így kezdődött az új utam. Eleinte ismerősöktől kaptam megrendeléseket, majd létrehoztam egy oldalt a közösségi médiában. De hamar rájöttem: egy ing elkészítése akár két hétig is eltartott, mivel csak minőségi anyagokat használtam, és egy kisbabával alig volt időm.
Egy nap az unokatestvérem megkeresett:
— Láttam a munkáidat. Fantasztikusak! Tudsz egy fotó alapján hímezni egy inget? Megígérem, hogy kifizetem.
Beleegyeztem. De amikor elküldte a fotót, majdnem kiesett a tű a kezemből: hosszú ing, teljesen hímzett ujjak, bonyolult minták.
Három hétig éjszakákon át dolgoztam a lámpafénynél. Azt akartam, hogy tökéletes legyen. Amikor a munka elkészült, úgy döntöttem, személyesen adom át. Az unokatestvérem felpróbálta az inget, és el volt ragadtatva:
— Ez egyszerűen mestermű! Még jobb, mint a fotón. Mennyivel tartozom?
— Neked 80 dollár, — mondtam, figyelembe véve, hogy a munka legalább kétszer annyit ér.
— 80? Egy ingért? És még testvéri kedvezménnyel is?
— Látod, mennyi munka van benne.
— Maximum 20, — jelentette ki.
Ekkor rájöttem, hogy nem vagyok hajlandó alulértékelni a munkámat. Nyugodtan visszavettem az inget, és eljöttem. Pár nappal később 250 dollárért eladtam az inget a közösségi médiában, és az elégedett vásárló rendelt egy másikat az édesanyjának.
Az unokatestvérem azt terjesztette a rokonaim között, hogy „kapzsi” vagyok, de nem érdekel. A legfontosabb, hogy megtanultam értékelni a munkámat. Ti hogyan döntöttetek volna ebben a helyzetben?
