A falusi esküvő összehozta az egész közösséget: mindenki eljött, hogy osztozzon az ifjú pár örömében. A vendégek nevettek, énekeltek, koccintottak. Mindenhol zene szólt.
Senki sem vette észre, hogy az erdő felől lassan közeledett egy ismeretlen nő hosszú zöld ruhában a vidám tömeg felé. Lassan lépkedett. Az arca nyugodt volt, de a szoknya alatt valamit rejtegetett.
Senki nem tulajdonított jelentőséget a nő megjelenésének. Senki — kivéve Bajrakot.
Az öreg, de hűséges kutya, aki a vőlegény barátjáé volt, az asztal alatt feküdt az árnyékban. Egész reggel követte gazdáját, de most mozdulatlanul feküdt, feszülten figyelve az idegen nőt. A fülei hegyeződtek, a farka megrándult, és a hátán felborzolt a szőr.
Bajrak megérezte, hogy valami nincs rendben.
A nő egyre közeledett. Már csak néhány méterre volt az ifjú pártól. Hirtelen a kutya felpattant.
Egyenesen az idegen nő felé rohant. A vendégek hátrafordultak. Mindenki megdöbbent, amikor Bajrak ugatni kezdett, belemart a nő ruhájába, és a földre döntötte.
Mire az emberek rájöttek, miért viselkedik így a kutya, és mit rejtegetett a nő a ruhája alatt, már túl késő volt…
A folytatás az első hozzászólásban ⬇️⬇️
A következő pillanatban robbanás történt.
Fülsiketítő dörrenés hallatszott a környéken. Az emberek pánikba estek, kiabáltak, néhányan a földre estek.
A robbanás távolabb történt — a mező szélén, ahová Bajrak a nőt taszította.
Mint később kiderült, a nő terrorista volt. A ruhája alá rejtett robbanószerkezet bevetésre kész volt. Ha elérte volna a tömeget, sok áldozat lett volna. De nem jutott el odáig.
Az életét áldozva Bajrak emberek tucatjait mentette meg. A nővel együtt halt meg.
Másnap a falu szélén, az öreg tölgyfa alá temették el. Mindenki eljött — az ifjú pár, a vendégek, a szomszédok. A sírjára egy táblát helyeztek el, amelyen ez állt:
„Bajrak. Hű barát. Hős.”
