Nem voltam hajlandó átadni a helyemet egy idős házaspárnak – egy perccel később hívták a kalauzt, és nagyon megbánták 😱😱
Tudtam, hogy egy ablak melletti hely lefoglalása egy 12 órás nappali vonatútra számomra igazi luxus. De úgy gondoltam: ha már fél napot vonaton kell töltenem, legalább legyen egy kis kényelmem. Külön fizettem azért, hogy ablak mellett üljek egy csendes kocsiban – hogy nézhessem a tájat, nekitámaszkodhassak a falnak, és nyugodtan olvashassak vagy szundíthassak.
Ahogy felszálltam a kocsira és leültem a helyemre, kellemes várakozás töltött el – hosszú út állt előttem. Miközben kényelmesen elhelyezkedtem, egy idős házaspár jött oda hozzám. A hetvenes éveiben járó, kedvesen mosolygó nő odahajolt hozzám:
— Elnézést, át tudna ülni? A férjem nagyon szeretne az ablaknál ülni. A mi helyeink az átjáró túloldalán vannak, de ő imádja nézni a tájat.
A férfira néztem. Nem szólt semmit, csak nézett rám.
Nem vagyok szívtelen. Tökéletesen megértem, milyen jó érzés az ablaknál ülni. De nem véletlenül ültem ott – fizettem azért a helyért. Egyáltalán nem volt kedvem átülni, ezért udvariasan azt mondtam:
— Sajnálom, de szeretnék a helyemen maradni. Kifejezetten ezt foglaltam le.
A nő lesütötte a szemét, és eltűnt a mosoly az arcáról.
Éreztem a pillantásokat – mintha valami rosszat tettem volna. Az utasok suttogni kezdtek. Néhány másodperccel később az idős nő odahívta a kalauzt.
— Nem akar helyet cserélni, — mondta, és rám bökött.
A kalauz rám nézett, aztán a párra, majd határozott hangon így szólt… Folytatás az első kommentben 👇👇
— Az ablak melletti helyeket külön kell lefoglalni. Nem tudok mit tenni. Nem fizettek érte, előbb kellett volna gondolkodni, nem sajnálatra játszani. A fiatal hölgy nem köteles átülni.
A pár nem szólt többet, és a kalauz elment. Különös elegyét éreztem a bűntudatnak és a bosszankodásnak. Nem ártottam senkinek – csak nem adtam oda valamit, ami jogosan az enyém. Miért kellene emiatt bűntudatomnak lennie?
Egy órával később észrevettem, hogy a férfi a telefonját nézi, a nő pedig olvas. Többé nem néztek rám.
