Találtam egy kerámia bohócot a nagymamám házában 🤔🤔 Japánban készült, belül üres 😲 Hosszú ideig gondolkodtam, mi lehet, és végül megtaláltam a választ az interneten 😊 Elmondom nektek is, lehet, hogy egyszer hasznos lesz ⬇️⬇️⬇️
Amikor ismét a nagymamám régi dolgainak rendezésével foglalkoztam, egy kis kerámia figura vonzotta a figyelmemet — egy bohóc, akinek naiv mosolya volt és felemelt keze, mintha üdvözölne.
Valami a furcsa és kicsit kopott külsejében ismerősnek tűnt, de sehogy sem tudtam felidézni, hol láttam már hasonlót.
A figura maga jó állapotban volt, bár a szélein néhol lekopott a festék. Alul egy felirat állt: „Készült Japánban”. Belenézve kiderült, hogy üreges, és nem tudtam, mire való.
Segítséget kértem az interneten, és hamarosan kiderült, hogy ez egy tűpárna — egy kis, majdnem elfeledett tárgy, amelyet sok generáció használt előttem.
A nagymamám, Lívia, minden kézműves mesterségben jártassá vált. Mindig varrt valamit — legyen az ruhák nekünk, unokáknak, vagy kis dolgok, amelyek otthonosabbá tették a házat.
Talán ez a tűpárna kísérte őt sok éven át. Elképzeltem, ahogy gondosan belerakja a tűket a bohóc kalapjába, halogatva a munkáját az estére.
Ez a bohóc számomra többé vált, mint egy egyszerű, véletlenszerű találat a sok dolog között. Az generációk közötti láthatatlan kapcsolatot szimbolizálta — azokét, akik a kezükkel alkottak, és azokét, akik értékelték az élet apró részleteit.
Veled együtt úgy tűnt, hogy életre kelnek az emlékek a csendes estékről, amelyeket varrással töltöttem, a melegségről és a gondoskodásról, amely minden szeretettel készült öltéssel megnyilvánult.
